2010. december 10., péntek

Dzsudzsák Balázs

 

Születési idő, hely: 1986. december 23., Nyírlugos.
Korábbi klubjai: Nyíradony Focisuli, Debreceni Olasz Focisuli, DVSC, Létavértes, DVSC.
Első mérkőzése a magyar élvonalban: 2005. április 9., DVSC–MTK Budapest (3-0).
Első gólja a magyar élvonalban: 2006. április 1., Diósgyőri VTK–DVSC (3-3).
Első mérkőzése a holland élvonalban: 2008. január 12., Feyenoord–PSV Eindhoven (0-1).
Első gólja a holland élvonalban: 2008. január 20., VV Venlo–PSV Eindhoven (1-1).
Első mérkőzése a magyar válogatottban: 2007. június 2., Görögország–Magyarország (2-0).
Első gólja a magyar válogatottban: 2008. május 24., Magyarország–Görögország (3-2).

 

 

 Nyírlugostól Debrecenig


DzsudzsaknyirlugosA Szabolcs-Szatmár-Bereg és Hajdú-Bihar megyék határán található Nyírlugos csak 2005-ben kapta meg a városi rangot, és a kevesebb, mint háromezer lakosú település neve egészen az utóbbi évekig nem sokat mondott a labdarúgást kedvelők számára.
Dzsudzsák Balázsnak köszönhetően azonban Nyírlugos felkerült az ország futballtérképére, hiszen a PSV Eindhoven és a magyar válogatott egyik erőssége itt született 1986. december 23-án. A család a helyi futballpályához közel lakott, és mivel édesapja maga is futballozott a nyírlugosi csapatban, így a kis Balázs gyakran fordult meg a játékosok között, és hamar kiderült az is, hogy rendkívül tehetséges. Már négy-öt évesen kergette a labdát a helyi óvodában, majd a nyírlugosi általános iskolában (ahol édesanyja pedagógusként dolgozott) is rendre összevesztek a csapatkapitányok azért, hogy melyikük válassza az ifjú tehetséget, így aztán a család úgy döntött, hogy Balázsnak érdemes lenne komolyabban is foglalkoznia a sportággal.
Erre a legjobb lehetőség a közelben Nyíradonyban volt, amely már Hajdú-Bihar megyéhez tartozik – itt működött ugyanis a térség híres utánpótlás-nevelő klubjának, a Debreceni Olasz Focisulinak a kihelyezett szakosztálya. A 2000-ben alapított egyesület az ország egyik legjobb futballiskolájának számít, olyan ismert labdarúgók kerültek ki innen, mint Balogh János, Tisza Tibor vagy Tőzsér Dániel – akikből mind élvonalbeli játékos, majd válogatott lett. Nem csoda, hogy a papa szívesen vitte a fiát nap mint nap az edzésekre Debrecenbe, hiszen tudta, hogy Balázs jó kezekbe került. A tehetségre hamar fel is figyeltek a Debreceni VSC-nél – a Loki szakmai vezetősége mindig is szemmel kísérte a focisuli tevékenységét, és szemezgetett az egyesület növendékeiből.



Korosztályos bajnokság, majd válogatottság

Balázs így tizenévesen a debreceni egyesülethez került, amelynek korosztályos csapataival már országos viadalokon is részt vehetett. A 2000–2001-es idényben például a serdülőbajnokságban, vagyis a 14 éven aluliak között a DVSC a harmadik helyet szerezte meg, és Dzsudzsák is rendszeresen szerepelt a gárdában, játszott a Vasas elleni bronzmérkőzésen is. Két évvel később, a 2002–2003-as pontvadászatban pedig a 17 éven aluliak között már a bajnokság egyik legjobbja volt, hiszen 20 alkalommal volt eredményes, amivel ötödik lett a góllövőlistán. Abban az idényben négy alkalommal már a Loki tartalékcsapatában is szerepelt, nem csoda, hogy meghívót kapott a korosztályos válogatottba is, amellyel szintén remek eredményeket ért el.
A Varga István által dirigált U17-es válogatott bejutott a kontinens nyolc legjobb együttese közé, miután megnyerte görögországi selejtezőcsoportját a házigazdák, Svájc és Albánia előtt. Az Európa-bajnokság már nem sikerült ilyen jól, hiszen ott a magyar csapat mindhárom mérkőzését elveszítette, ám nyilvánvaló volt, hogy Balázs korosztálya egyik legjobbjának számít.
Egy évvel később már a 19 éven aluliak között bizonyított: az Európa-bajnokság első selejtezőkörében a Feröer-szigeteken a házigazdáknak és a görögöknek is két-két gólt vágott, vagyis nagy szerepe volt abban, hogy az együttes bejutott a második fordulóba. Ennek mérkőzéseire Magyarországon került sor, ahol azonban a csapat elmaradt a várakozásoktól: kikapott Örményországtól és Belgiumtól is – bár utóbbi összecsapáson Dzsudzsák szerezte a szépítő találatot.
Balázs akkor nem a DVSC, hanem a Létavértes játékosaként lépett pályára a nemzeti csapatban, mivel a Loki kölcsönadta őt a harmadosztályú egyesületnek, amely tulajdonképpen a Debrecen fiókcsapatának számít. A fiatal tehetség az NB III-ban is remekelt, így csak egy fél évet kellett Létavértesen eltöltenie – 2005 januárjában ugyanis a DVSC visszarendelte őt, és innentől kezdve már hivatalosan az egyesület játékosa, a felnőtt keret tagja lett.







Villámkarrier a Lokiban


A bajnoki címért küzdő debreceni csapatban eleinte természetesen csak kiegészítő játékosnak számított, de már 2005 tavaszán bemutatkozhatott az élvonalban. A bajnokság 20. fordulójában, az MTK Budapest elleni hazai találkozón cserélte őt be először Supka Attila, mégpedig 3-0-s debreceni vezetésnél a 79. percben Kerekes Zsombor helyére. Ezen kívül még egyszer léphetett pályára az idény során: a 28. játéknapon a Békéscsaba ellen a debreceni közönségkedvenc, Sándor Tamás helyett lépett pályára. A Loki karmestere pár perccel korábban szerezte második találatát a mérkőzésen, így a csere elsősorban az ő ünneplésének szólt, na meg annak, hogy a három pont megszerzésével a Loki bebiztosította története első bajnoki címét.
A klub így a következő idényben indulhatott a Bajnokok Ligájában, ahol a selejtezőben előbb parádés játékkal kiverte a horvát Hajduk Splitet, majd a sztárokkal teletűzdelt Manchester United ellen is helytállt – még ha a Vörös Ördögöket nem is tudta legyőzni. Dzsudzsák az angolok elleni találkozókon nem kapott játéklehetőséget, de az UEFA-kupában, az ukrán Sahtar Doneck elleni hazai találkozón már igen. Más kérdés, hogy erre az összecsapásra aligha emlékszik szívesen bárki is, hiszen az ukránok Debrecenben is nyerni tudtak 2-0-ra. Balázs ősszel többnyire csak csere volt a debreceni együttesben, tavasszal azonban már több lehetőséget kapott, és ezt remek teljesítménnyel, sőt, gólokkal hálálta meg.
Elsőként a 21. fordulóban a Diósgyőr ellen volt eredményes (ez volt az első találata az NB I-ben), majd májusban még fontosabb gólt szerzett. Két körrel a pontvadászat vége előtt a Loki a Ferencvárost fogadta, és Dzsudzsák a kezdő tizenegy tagjaként a 38. percben bevette a zöld-fehérek kapuját. A meccset a DVSC 3-1-re nyerte meg, és ezzel a diadallal pontszámban utolérte az addig listavezető Újpestet – majd a hátralévő két játéknapon meg is előzte a lila-fehéreket, vagyis megvédte bajnoki címét! Balázs tíz bajnokin lépett pályára a pontvadászatban, kétszer volt eredményes, és az idő tájt már a magyar futball legnagyobb ígéretei között tartották számon.
Dzsudzsaklabdatkezel


Újabb bajnoki cím, válogatottság, külföldi szerződés

A következő szezon első felében már alapembernek számított a csapatnál, és nem is ment neki rosszul a játék, különösen azt követően, hogy a cseh Miroslav Beránek került a gárda kispadjára. 2006 októberében azonban egy autóbaleset miatt több hetet ki kellett hagynia: a középpályás hazafelé tartott Nyírlugosra, amikor Aradványpusztánál hátulról beleszaladt egy mikrobuszba, autója többször megpördült, majd egy vasúti töltés állította meg. Balázs tulajdonképpen szerencsésnek mondhatta magát, hogy kézközépcsont-töréssel, illetve agyrázkódással megúszta az esetet.
A téli felkészülést már teljes intenzitással dolgozta végig, aminek köszönhetően tavasszal bombaformában futballozott. Míg az idény első felében „csak” egy gólra volt képes, addig 2007 tavaszán hatszor volt eredményes – a Fehérvár és a Diósgyőr ellen is duplázott, vagyis nagy szerepet vállalt abban, hogy a Loki sorozatban harmadszor is bajnok lett. A szezon végén pedig ő kapta meg a Puskás Ferencről elnevezett serleget, amely a bajnokság felfedezettjének jár.
Ekkor már külföldi egyesületek egész sora figyelte a korosztályos válogatott játékost, aki 2007 júniusában végre a nagyválogatottban is bemutatkozhatott. A címeres mezt a felnőttek között elsőként az Európa-bajnok görög válogatott elleni Eb-selejtezőn húzhatta fel, amikor is az utolsó tíz percre cserélték be Priskin Tamás helyére. Balázst 2007 nyarán kapcsolatba hozták többek között a holland Ajax Amsterdammal, az ukrán Dinamo Kijevvel, az olasz Chievo Veronával és az angol Plymouth Argyle-lel, de akkor még maradt Debrecenben. Pedig 2007 augusztusában, az Olaszország elleni barátságos meccsen még jobban felhívta magára a figyelmet, hiszen kiválóan futballozott a magyar válogatott által 3-1-re megnyert összecsapáson. De a magyar élvonalban is remekelt, 11 forduló alatt ötször volt eredményes. Október közepén pedig nyilvánosságra került a szenzációs hír: a Debrecen ugyanis bejelentette, hogy Dzsudzsák Balázs ötéves szerződést kötött a holland bajnok PSV Eindhovennel. A Philips-gyáriak kétmillió eurót fizettek a játékosért, akinek a megegyezés értelmében 2008 nyarán kellett volna csatlakoznia a holland együtteshez. Hamarosan azonban felgyorsultak az események, és a PSV már az idény közben 2008 januárjában magához rendelte a magyar válogatott szélsőjét.
10


Hetek alatt meghódította Eindhovent

Amilyen meglepő volt, hogy Balázsra már a szezon közben igényt tartott a PSV, legalább olyan váratlan volt, hogy alig pár nappal Eindhovenbe érkezése után rögtön a kezdő tizenegybe jelölte őt Sef Vergoossen edző. Pedig nem akármilyen mérkőzés várt a csapatra, hiszen a bajnokságban élen álló gárda a második helyezett Feyenoordot fogadta. Az új igazolás tehát igazi rangadón debütálhatott a holland élvonalban, és nem is okozott csalódást: végigjátszotta az 1-0-s PSV-győzelemmel végződött találkozót, több remek megmozdulása volt, három kapura lövéssel is próbálkozott, és a hajrában kis híján be is talált.
Az első gólra azonban nem kellett sokáig várni, az már a következő játéknapon megszületett: a Venlo elleni összecsapás 12. percében a perui Jefferson Farfán ment el az alapvonalig a jobb oldalon, és lapos beadását a hosszú saroknál érkező Dzsudzsák akadálytalanul passzolhatta a kapuba. És a jó sorozat ezzel nem ért véget: két héttel később, az Excelsior Rotterdam ellen Balázs megint remekül érkezett a kapu elé, az igazi szenzációt azonban az Ajax Amsterdam elleni találata jelentette. Az ősi rivális elleni rangadón ugyanis nem közvetlen közelről volt eredményes, hanem egy rendkívül látványos gólt ért el, mintegy 20 méterről lőtte ki a jobb alsó sarkot, ráadásul a PSV ezzel a góllal szerezte meg a vezetést Amszterdamban. A Philips-gyáriak végül 2-0-ra nyertek az Ajax ellen, és ezzel tulajdonképpen el is dőlt a bajnoki cím az együttes javára. Nem csoda, hogy a szezon hátralévő részében Balázs majd mindegyik találkozón ott volt a kezdő tizenegyben, és bár újabb gólt nem tudott szerezni, további két gólpasszt azért kiosztott, bizonyítva, hogy sikerült felvennie a holland pontvadászat ritmusát.
15


Edzőcsere, mesterhármas, gólrekord

A 2008–2009-es bajnokságra új edzőt szerződtetett a klub, Huub Stevens személye azonban megosztotta a közvéleményt. A szakember ugyanis elsősorban a biztos védekezésre helyezte a hangsúlyt, és bár Dzsudzsák nála is alapember volt (mindössze két bajnokin hagyta ki a kezdő tizenegyből), a játékosok sokkal kevesebb szabadságot kaptak. Mindez az eredményeken is megmutatkozott, hiszen az előző négy bajnokságot megnyert PSV ezúttal egyáltalán nem volt versenyben az aranyérmért, és a Bajnokok Ligájában is csak utolsó lett csoportjában. Utóbbi sorozatban Dzsudzsák a Liverpool FC elleni csoportmérkőzésen mutatkozott be, és három perccel a beállása után máris gólpasszt adott Danny Koevermansnak – ennek ellenére a BL-ben csak az utolsó két találkozón volt ott a kezdők között.
A gyengébb eredményeket, illetve a csapaton belüli ellentétekről szóló híreket a klub vezetősége 2009 januárjáig „tűrte”, ekkor közös megegyezéssel szerződést bontottak Stevensszel, akinek a helyére korábbi asszisztense Dwight Lodeweges került. Az ő vezérletével pedig mind a PSV, mind Balázs szárnyakat kapott: az új mester keze alatti második meccsen az ADO Den Haag ellen a magyar középpályás mesterhármast ért el, ami karrierje során a felnőttek között korábban sohasem sikerült neki! A folytatásban pedig tovább ontotta a gólokat: míg a szezon első felében „csak” két találatot ért el, februártól kezdve ehhez még kilencet hozzátett, és így 11 találattal zárta az idényt, ami egyéni rekordot jelent Balázs számára. Betalált az SC Heerenveen, a Sparta Rotterdam, az Ajax Amsterdam (egy pazar szabadrúgásból), a Heracles Almelo és a Willem II ellen is, így második lett a csapat házi góllövőlistáján Ibrahim Afellay mögött. De nem csak a gólszerzésben, hanem az előkészítésben is jeleskedett, hiszen kilenc gólpasszt adott társainak. A PSV végül a negyedik helyen zárta a pontvadászatot, így kvalifikálta magát az Európa Liga (az UEFA-kupa utódja) küzdelmeire, ahol majd Fred Rutten irányítja a gárdát, hiszen a 2009–2010-es szezonban ő lesz a gárda mestere.
A holland kapcsolat azonban nem csak a klubjában érvényes Dzsudzsákra, hiszen alapembernek számít a magyar válogatottban is, amelynek szövetségi Erwin Koeman. Balázs a címeres mezben az első gólját a Görögország elleni barátságos mérkőzésen szerezte a Puskás Ferenc stadionban, mégpedig egy tőle lassan megszokott, 20 méteres bombával, és a nemzeti csapattal azért küzd, hogy a magyar együttes hosszú idő után ismét kijuthasson a világbajnokságra.


19


EREDIVISIE A magyar szélső szerződése 2013-ig szól, ezt szeretné két esztendővel meghosszabbítani az eindhoveni klub

A PSV marasztalni akarja Dzsudzsák Balázst

A holland élvonalbeli labdarúgó-bajnokságban szereplő PSV új, 2015-ig szóló szerződést ajánlott Dzsudzsák Balázsnak.
Dzsudzsák Balázst klubja sokáig szeretné ebben a mezben látni (Fotó: Reuters)
Holland médiainformációk szerint Fred Rutten, a PSV vezetőedzője roppant elégedett Dzsudzsák Balázs teljesítményével, ezért ajánlottak új szerződést neki. A magyar légiós jelenlegi szerződése 2013-ig szól, azaz még jócskán van hátra belőle, a hosszabbítási ajánlattal az eindhoveni klub egyfelől kifejezte nagyrabecsülését – másfelől nyilvánvalóan feljebb kívánná tornászi a játékos kivásárlási árát.
Mint arról a közelmúltban beszámoltunk, a magyar légiós kiváló játéka több nagy klub figyelmét felkeltette – spanyolországi és angliai érdeklődésről szóló pletykák után legutóbb az olasz Juventusszal hozták hírbe a magyar játékost. Néhány nappal ezelőtti híresztelések szerint a PSV a Juvénak nyolcmillió euróért hajlandó lett volna eladni, de korábban 12 millió eurós kivásárlási árról is lehetett olvasni.
A közelmúltban többször cikkeztek holland lapok arról, hogy a PSV pénzügyi helyzete nem a legjobb; ezt látszott megerősíteni az üzlet, amelyet a klub november közepén a Barcelonával kötött, és amelynek értelmében egyik legjobbja, Ibrahim Afellay januárban a katalán csapathoz igazol. Fred Rutten vezetőedző egy héttel ezelőtt arról beszélt: több változást nem szeretne a keretben a télen.
Dzsudzsák 2008 januárjában érkezett a PSV-be a Debreceni VSC-ből, és azóta egyszer holland bajnok, egyszer bajnoki bronzérmes lett, valamint egyszer tagja volt a holland Szuperkupa-győztes csapatnak. A 2009–2010-es idényben ő lett a PSV házi gólkirálya a bajnokságban (14 találat), míg a 2009-es naptári évben – az ajaxos Luis Suárezzel holtversenyben – a legtöbb gólpasszt adta az Eredivisie-ben (15), góljai számát tekintve pedig második lett (17) Suárez mögött.





DZSUDZSÁK BALÁZS FŐBB MUTATÓI A PSV-BEN 
Idény Mérkőzés Gól Gólpassz
2007–2008 21 3 3
2008–2009 38 11 12
2009–2010 47 17 10
2010–2011 22 13 18
 128 44 43

A Juve a Samp elleni meccsen is figyelte Dzsudzsákot

A Juventus érdeklődése egyre élénkebb – az olasz klub képviselői a hét közepén a Sampdoria elleni (1–2) Európa-liga-meccsen is megfigyelték Dzsudzsák Balázst. Lehet, hogy szombat este is ott ültek a lelátón a PSV–Heracles holland bajnokin (5–2), amelyen a magyar támadó egy gólt és két gólpasszt jegyzett.
Dzsudzsák (jobbra) a Sampdoria ellen bizonyíthatott a Juventus megfigyelőinek (Fotó: Szabó Miklós)
Apró, de annál többet sejtető jel: mint korábban megírtuk, a Juventus felfigyelt egy magyar futballistára, és a klub képviselői szerda este már ott ültek a genovai stadion lelátóján. A PSV a Sampdoria elleni 2–1-es győzelmével biztosította be a továbbjutást az Európa-liga egyenes kiesési szakaszába – a torinói együttes megfigyelői pedig nem a jó meccs reményében, hanem Dzsudzsák Balázs kedvéért autóztak száztíz kilométert a szomszédos észak-olaszországi városba.
Immár ugyanis tény: a Juventus érdeklődik Dzsudzsák Balázs iránt! A huszonhárom éves légiós egyik menedzsere is ott volt szerdán Genovában, s most már Vörösbaranyi József sem tagadta az olasz sztárklub kíváncsiskodását. A Dzsudzsák Balázs ügyeit intéző ügynök péntek délután érkezett haza Olaszországból.
„Valóban ott voltak Genovában a Juventus képviselői, meg még tucatnyi más egyesület megfigyelői – mondta Vörösbaranyi József. – Egy-egy ilyen mérkőzés mindig remek alkalom a különböző menedzsereknek, és a klubok játékosszerzőinek, ám tény: a Juventus tényleg figyeli Balázst."
A holland lapok tizenegymillió eurós vételárat emlegetnek, ám tegyük tisztába: a klub és a játékos által kötött szerződésben feketén-fehéren ott szerepel, hogy annak a klubnak, amelyik szeretné kivásárolni a légióst, tizenkétmilliót kell letennie a PSV asztalára.
„Ha valaki kifizeti ezt a tizenkétmilliót, és Balázs is szeretne átigazolni, akkor a PSV-vezetőknek kötelességük elengedni – magyarázta a játékos menedzsere. – Ettől függetlenül persze lehet próbálkozni, különböző ajánlatokkal bombázni az eindhovenieket, ki tudja, lehet, hogy végül tizenegymillió euróért is elengedik. Előkészítettük, hogy mostanra Balázsról a világ tizenöt legjobb klubja tud, az ő dolga pedig az, hogy hétről hétre a legjobb teljesítményt nyújtsa."
Mindenesetre a téli klubváltásnak Vörösbaranyi József szerint nincs túl nagy realitása, főleg, hogy Ibrahim Afellay szinte biztosan távozik.
„Már csak azért sem, mert az Eindhovennek ugyebár a legfőbb célja megnyerni a bajnokságot, s ebben számít Dzsudzsák Balázsra is. Ibrahim Afellayt már úgy néz ki, elvesztette a klub, Balázs távozása szerintem túl nagy érvágás lenne a PSV-nek."

„Dzsudzsák klasszissá érhet Olaszországban”

A menedzser nem cáfol, és a mindig kritikus olasz Tuttosport újságírója is el tudná képzelni Dzsudzsák Balázst a Juventus mezében. Azaz előfordulhat, hogy a nagy elődök – mint például Hirzer Ferenc – után ismét magyar labdarúgó fog játszani zebracsíkos mezben.
Dzsudzsák Balázsról ma már neves klubok szeretnék levetni a PSV dresszét (Fotó: Action Images – archív)
Ahogy arról már beszámoltunk, Dzsudzsák Balázst a Real Madrid, az Atlético Madrid és a Valencia után ezúttal újabb sztárcsapattal, a Juventusszal hozták hírbe. Vörösbaranyi József, a PSV légiósának menedzsere kérdésünkre nem titkolta, hogy a torinói klub érdeklődése nem új keletű a számára.

„Ha napvilágra került a Juventus neve, elárulhatom, több hónapja él a kapcsolat, ez már nem pusztán kíváncsiskodás a részükről, de már csak azért sem kívántunk eddig erről beszélni, mert véletlenül sem szeretnénk, ha bárki azt gondolná, mi dobjuk be a neveket – reagált a Nemzeti Sport kérdésére az eindhoveni légiós menedzsere. – Az viszont fontos, hogy Balázst szerződés köti a PSV-hez, amíg a klub engedélyt nem ad, nem tárgyalhatunk senkivel, és egyébként sincs konkrét ajánlat, úgyhogy felesleges találgatásokba bocsátkozni."
Megkerestük a torinói székhelyű Tuttosport elismert újságíróját, Massimo Franchit is, aki úgy vélekedett, Dzsudzsák nem világklasszis játékos, de ez nem feltétlenül hátrány.
„Habár Pepéhez hasonlóan Dzsudzsák Balázs sem világklasszis, meglehet, ez az előnye. A Juve ugyanis nem engedheti meg magának, hogy átigazolja Samuel Etoó't, Patót vagy Zlatan Ibrahimovicot, neki jelenleg a Dzsudzsák kaliberű jó, de nem világsztár futballistákra futja. A 2006-os vesztegetési botrány, a calciopoli még mindig érezteti a hatását, egyelőre nem versenyezhet az egyesület az Interrel vagy a Milannal. Dzsudzsák Pepével viszont igen, az utóbbi, ismétlem, munkás labdarúgó, a magyar fiú klasszissá érhet Olaszországban"vélekedett az olasz szakíró.
Tegnap arról is beszámoltunk, hogy az egyik itáliai weblap a torinói vezetőkre hivatkozva azt állította, hogy „Dzsudzsák taktikailag nem elég fegyelmezett" a Juventushoz. Erről Egervári Sándort, a magyar válogatott szövetségi kapitányát kérdeztük.
„Tetszik a Juventusba szerződés lehetősége, még ha nem is tudom biztosan, Balázs eléri-e már a Juve szintjét – bizonytalanodott el a mesteredző. – Ha választani lehetne a spanyol és az olasz bajnokság között, az előbbire szavaznék, már csak azért is, mert az olasz védők talán a legjobbak a kontinensen. Hogy taktikailag mennyire fegyelmezett Balázs? Amilyen feladattal megbízzák, azt rendre ellátja, láttam Eindhovenben is, ott kétségtelenül a támadásépítésben számítanak rá inkább, de a kevés védekezést megoldja. Amit viszont biztosan állíthatok: a holland bajnokságot kinőtte, tovább kell lépnie. Csak nem mindegy, merre, és mekkorát lép."
 
 


Dzsudzsák csapatkapitányként jobban hajlana a hosszabbításra

2011-01-14

Döntő szerepe lehet a PSV és Dzsudzsák Balázs között zajló tárgyalásokban egy apró textildarabnak: a magyar támadó jelezte, ha a közeljövőben nem csupán alkalmanként, hanem állandóan is csapatkapitánya lehetne az eindhoveni gárdának, könnyebben mondana igent a klub szerződéshosszabbítási ajánlatára.
Afellay (balra) távozása után Engelaar kapta meg a csapatkapitányi karszalagot, amelyet a múlt héten már
Dzsudzsák Balázs (jobbra) is viselhetett

A múlt héten a Telstar elleni felkészülési mérkőzésen (2–1) az Ibrahim Afellay távozása után csapatkapitánnyá előlépő Orlando Engelaar, valamint helyettese, Wilfred Bouma is a kispadon kezdett, így Fred Rutten döntése értelmében szünetbeli lecseréléséig Dzsudzsák Balázs viselte a kapitányi karszalagot. „Nagyon büszke voltam, még ha ez csak egy tét nélküli összecsapás is volt”mondta a magyar futballista, aki a De Telegraaf című lapnak messzemenő következtetéseket is levont a „vezéri” szerepről.
„Ha a klub úgy dönt, néhány éven belül én leszek a kinevezett kapitány, biztos, hogy segít majd, amikor a csábításokkal kapcsolatban döntést kell hoznom. Rutten mostani döntése szívmelengető volt, mégsem olyan játékosnak adta a szalagot, aki éppen csak megmelegedett nálunk” mondta a támadó, aki az ősszel 10 góllal és 12 gólpasszal segítette az eindhovenieket, de az újságírók emellett azt is kiemelték, hogy még nem kapott sárga lapot ebben a bajnoki szezonban. „Az előző idényben még gondjaim adódtak azzal, miként tartsam kordában az érzelmeimet. Sokat beszélgettem erről Fred Rutten edzővel, akire második apámként tekintek”árulta el Dzsudzsák Balázs.
Persze a fő téma azért az, hogy megy vagy marad-e a PSV-nél, amelyhez 2013-ig köti szerződés. Dzsudzsák a De Telegraaf felvetésére elmondta, az előző év végén megkapta a PSV ajánlatát, és a tárgyalásokat az idén folytatják. Alkupozíciója mindenesetre érdekes, hiszen Ibrahim Afellay távozása, illetve a gólgyáros Jonathan Reis súlyos sérülése (a brazil ebben a szezonban már nem játszhat) miatt biztosan nagyobb teher kerül rá, még fontosabb eleme lesz a csapatnak („Még több felelősséget kell vállalnom, de nem csupán a pályán, hanem azon kívül is. Szeretnék még inkább meghatározó ember lenni, és többször meg kell mondanom az edzőnknek, ha érzésem szerint valami nem úgy megy, ahogyan mindketten szeretnénk. Készen állok a feladatra” – mondta új kihívásáról a magyar válogatott ásza), ugyanakkor a PSV-ről köztudott, hogy adósságokkal küzd, amelyeket szövetségi előírás szerint csökkentenie kell.





-------------------------------------------------------------------------------------------------------

Kétszer sült el Dzsudzsák jobb lába

A holland élvonalbeli labdarúgó-bajnokság 23. fordulójában a listavezető PSV Eindhoven 4–0-ra nyert az AZ Alkmaar otthonában. A vendégeknél Dzsudzsák Balázs két szép gólt szerzett: előbb a tizenhatos sarkáról bombázott jobbal a hosszú sarokba, majd szintén jobb lábbal a rövid fölsőt vette be az ellenkező oldalról.


Dzsudzsák továbbra sem felejtett el gólt lőni

A kilencedik percben máris vezetéshez jutott az eindhoveni klub: Dzsudzsák Balázs ívelt be balról Ola Toivonenhez közelről, akinek lövését ugyan Alvarado kapus a kapufára mentette, a kipattanóra azonban Marcus Berg reagált a legjobban. 0–1

Ezután Andreas Isaksson percei következtek. A svéd kapus bravúrjai nélkül aligha maradt volna előnyben a listavezető. A 30. percben aztán Dzsudzsák megnyugtatta a PSV szurkolóit. A magyar válogatott szélsője a tizenhatos bal sarkáról jobbal (!) szenzációs gólt ragasztott a bal felső sarokba. 0–2

Nagy örömünkre Dzsudzsák a második félidőre is tartogatott meglepetést a számunkra. A 66. percben ismét a bal oldalról befele tolta a labdát a tizenhatos vonala mentén, majd újfent a gyengébbik lábával, jobbal a rövid felsőbe bombázott! 0–3

A végén Berg újabb gólt szerzett, így a végeredmény 0–4 lett. Dzsudzsákot a 81. percben lecserélte edzője.










-----------------------------------------------------------------------------------------------------

Dzsudzsák Cocuvel gyakorolta a jobblábas lövéseket 

2011. 02. 14.
Dzsudzsák Balázs szombat este két védhetetlen lövéssel járult hozzá a PSV 4–0-s győzelméhez az AZ Alkmaar otthonában, ráadásul mindkét gólját a rosszabbiknak tartott jobb lábával szerezte. A 24 esztendős válogatott szélső a Nemzeti Sportnak adott interjújában többek között arról beszél, hogy jobb lábának „fejlesztése" kimondottan jótékony hatással lehet további pályafutására.
Dzsudzsák Balázs tudatosan fejleszti a jobb lábát 

– Régóta gyakorolja a jobblábas lövéseket?
– Eddig sem csak támaszkodásra használtam a jobb lábamat, noha nagyjából egy héttel ezelőtt az egyik csapattársammal együtt a többiektől félrevonulva kifejezetten azt fejlesztettem. Phillip Cocu másodedző felpasszolta nekem a labdát, én meg lövöldöztem egyből. Arra azonban nem számítottam, hogy az alkmaariak otthonában kétszer is a kapuba küldöm a labdát, s mind a kétszer a tizenhatoson kívülről.

–  Ha ilyen jól megy mindkét lábbal, legalább több variációs lehetősége lesz Fred Rutten vezetőedzőnek.
– Igen, mondta is, most már számítsak rá, hogy ide-oda irányít majd a pályán – persze, csak viccelt. Mindenesetre saját magam miatt is fejlesztem a jobbomat, mert kétlábas futballistaként többféle helyzetből is veszélyesen tudok kapura lőni, arról már nem is beszélve, hogy a védők kicselezésére is nagyobb esélyem mutatkozik, ha nem csupán egy irányba tudok kellően gyorsan mozogni a labdával. Mint például Arjen Robben, aki „kényszerballábas", mindig balra cselez – igaz, az esetek jelentős többségében meg is veri ellenfeleit egy az egyben, ezért is világklasszis. Én viszont arra törekszem, hogy a megfelelő lövési technikák elsajátítása mellett képes legyek mindkét irányba jól mozogni a labdával, mert így kiismerhetetlen leszek őrzőim számára, az pedig jelentős előny.
– Csaknem két hónap elteltével szerzett ismét gólt a bajnokságban. Ingerült volt emiatt?
–Igencsak. Miután Ibrahim Afellay januárban a Barcelonához távozott, kimondva-kimondatlanul tőlem várták, illetve várják, hogy meccseket döntsek el, kaptam is új, rendkívül jó feltét
elekkel kialakított szerződést az eindhoveni vezetőktől. Én pedig minden egyes pályán töltött percben bizonyítani szeretnék nekik, s mivel december óta nem tudtam gólt szerezni, frusztrált voltam, a szombati mérkőzésen ezért jelentős tehertől szabadultam meg. Fontos pillanatban lőttem az első gólt, a másodikkal meg gyakorlatilag végleg eldöntöttem a meccset. Ha úgy tetszik, megnyugodott a lelkem.

– Már nincs olyan együttes a tizennyolc csapatos holland élvonalban, amelynek ne lőtt volna gólt, az Alkmaar eddig megúszta.
– Erre nem gondoltam volna. Egyébként az AZ-ről eszembe jut egy másik sztori. Három évvel ezelőtt, éppen februárban játszottam ellene első alkalommal Hollandiában, s bár gólt nem szereztem, a tőlünk időközben távozó Danko Lazovics nekem köszönhette a gólját. Vagy harminc méterről kapura bombáztam a labdát, amely a lécről vágódott vissza a mezőnybe, Lazovics pedig jókor volt jó helyen. De most már el is felejthetem ezt a lövést, hiszen az alkmaari csapat kapcsán nyilván a szombati duplázásom jut eszembe először.

-------------------------------------------------------------------------------------------------------

Anglia: a Newcastle 10 millió fontért vinné Dzsudzsák Balázst - sajtóhír

2011. 04. 20.
Az angol sajtóban ismét Dzsudzsák Balázs Angliába szerződése a téma – a legkomolyabb kérők között a PSV-szélsővel már korábban is hírbe hozott Everton mellett a Newcastle-t említi több forrás is, a szélső vételárát 10 millió fontra becsülik.

---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Dzsudzsákot Robbenhez is hasonlítják, újabb kérők a láthatáron 

2011. 04. 20.
Az angol sajtóban ismét Dzsudzsák Balázs Angliába szerződése a téma – a legkomolyabb kérők között a PSV-szélsővel már korábban is hírbe hozott Everton mellett a Newcastle-t említik, a válogatott középpályás vételárát 10 millió fontra becsülik.


Dzsudzsák továbbra is a PSV vezére – ezt Angliában is tudják
(Fotó: psv.nl)
Több angol internetes forrás egybehangzóan állítja, hogy a PSV-ben futballozó Dzsudzsák Balázs szerződtetését komolyan fontolóra vette a Newcastle United. A Kádár Tamást is foglalkoztató klub állítólag 10 millió font körüli összeget lenne hajlandó áldozni a válogatott játékosra.
A Newcastle mellett az Evertont is a kérők közé sorolják, de korábban – számos más klub mellett – már a Liverpoollal is hírbe hozták, míg az elmúlt napokban több külföldi forrás is megemlítette a Schalkét, sőt a Dortmundot is az érdeklődők között.
Ami viszont a pletykáknál érdekesebb, hogy egy állásfoglalás is megjelent az angol sajtóban a PSV részéről, melyben az áll, hogy a holland klub ez idáig semmilyen hivatalos ajánlatot nem kapott a magyar futballistáért (ez a megállapítás alighanem az elmúlt egy-két hónapra vonatkozik, hiszen korábban több ajánlat, például a Lille-é is befutott Eindhovenbe).
Az angol sajtóban egyébként előszeretettel hasonlítják Ryan Giggshez és Arjen Robbenhez Dzsudzsák Balázst.

--------------------------------------------------------------------------------------------------------

Dzsudzsák: Spanyolország az álmom, de cserének nem mennék 

2011. 04. 22.
Dzsudzsák Balázzsal készült hosszabb beszélgetés jelent meg a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség hivatalos oldalán. A PSV szélsője beszélt gyerekkoráról, a magyar fiatalok helyzetéről, céljairól, jövőképéről.
Dzsudzsák Balázs a FIFA hivatalos oldalának nyilatkozott

Dzsudzsák Balázzsal továbbra is kiemelten foglalkozik a nemzetközi szaksajtó, jól példázza ezt, hogy ma a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség hivatalos honlapja közölt egy hosszabb összeállítást róla – ami magyar játékossal meglehetősen ritkán szokott előfordulni.

„A PSV frontembere, Dzsudzsák Balázs hosszú utat járt be azóta, hogy gyerekkorában még egy magyar faluban, Nyírlugoson rugdosta a labdát"  – kezdte a fifa.com a Dzsudzsák Balázsról szóló pályaképet.
„Édesanyám gyakran mondta, ahogy járni kezdtem, rögtön futballoztam” – folytatódik a cikk egy Dzsudzsák Balázs-idézettel.
Az aprólékos írás kitér a játékos szüleire, megemlíti, hogy édesanyja tanár, édesapja pedig labdarúgóedző. Kiemelik az előző szezonban szerzett 14 találatát, illetve azt is, hogy Debrecenből került Hollandiába.
„Nem lettem másik játékos, de rengeteget változtam – nyilatkozta pályafutása korábbi éveire visszautalva Dzsudzsák. – Nyugodtabb és sokkal koncentráltabb vagyok. Nagyon sokat beszélgettem az engem körülvevő emberekkel, az ügynökömmel, a családommal, hogy megszabaduljak azoktól a dolgoktól, amik hátráltatnak a pályán, és eljussak egy következő szintre.”
Az írás hangsúlyozza, hogy Dzsudzsák Balázst választották a 2010-es esztendő legjobbjának Magyarországon, a szélső pedig elmondja, úgy érzi, állandósítani tudta formáját, ennek köszönhető, hogy több európai csapat figyelmét is felkeltette.
„Amikor még fiatal vagy, az a legfontosabb, hogy minél többet játssz és fejlődj. Magyarországon rengeteg tehetséges fiatal futballozik, de sokan túl hamar elhagyják az országot, és rossz klubot választanak. Az én álmom Spanyolország, de csak azért nem váltanék, hogy egy spanyol klubban a padot melegítsem" – fogalmazott a szélső.
„Tudom, ha itt keményen dolgozom, akkor esélyt kaphatok arra, hogy a pályán bizonyíthassak. Az Eredivise tökéletes bajnokság a fiatal játékosok számára fejlődésük szempontjából” – tette hozzá Dzsudzsák.
A futballista a magyar válogatottra, a hollandok elleni Eb-selejtezőkre is kitért.
„Az első meccsen nagyon gyengén játszottunk. A visszavágón sokat fejlődtünk, de a végeredmény rávilágított a tapasztalatlanságunkra. Amikor idegenben három gólt szerez egy csapat, akkor legalább egy pontot illene hazavinnie. Az a problémánk, hogy nem tudunk egyszerre támadni és védekezni. Sokat tanultunk ezekből a meccsekből. Most győznünk kell San Marino ellen, mielőtt megvívjuk a sorsdöntő meccseket Finnországgal és Svédországgal szemben – fogalmazott Dzsudzsák. – A magyar szövetség új elnöke azt mondta, hogy a fő cél a 2014-es világbajnokságon való részvétel. Ezzel levette a vállunkról a terhet.”
A PSV játékosa azonban hozzátette, nem szereti, ha bármivel is csökkentik a tét nagyságát, mert ő minden találkozón győzni szeretne.

------------------------------------------------------------------------------------------------------

2010. november 18., csütörtök

Barátságos Mérkőzés : Magyarország - Litvánia

Magyarország
2-0(0-0)      Magyarország
Magyarország Litvánia
  Magyarország Litvánia
Fülöp Márton
Lázár Pál (73' Vermes Krisztián)
Lipták Zoltán
Juhász Roland (78' Pintér Ádám)
Laczkó Zsolt (46' Kádár Tamás)
Czvitkovics Péter (73' Hajnal Tamás)
Koman Vladimir
Elek Ákos (46' Varga József)
Dzsudzsák Balázs
Rudolf Gergely (46' Priskin Tamás)
Szalai Ádám

Karčemarskas Žydrūnas
Kijanskas Tadas
Klimavičius Arūnas
Radavičius Ramūnas
Stankevičius Marius
Ivaškevičius Kęstutis
Galkevičius Dominykas
Pilibaitis Linas (68' Eliošius Tadas)
Poškus Robertas (46' Fridrikas Mantas)
Šernas Darvydas (58' Velička Andrius)
Novikovas Arvydas
vezetőedző:
Egervári Sándor
vezetőedző:
Žutautas Raimondas

 Gólszerző: Priskin (61.), Dzsudzsák (80.)

 

Dzsudzsákék a külföldi megfigyelőknek is bizonyítottak

A magyar labdarúgó-válogatott Litvánia elleni 2–0-s sikere után a labdarúgók és Egervári Sándor szövetségi kapitány is a kihagyott helyzetek miatt bosszankodott, ugyanakkor edző és játékos egyetértett abban, hogy a tegnap mutatott támadójáték mindenképpen biztató a jövőre nézve. A találkozón nyújtott teljesítmény azért is értékes lehet, mert több külföldi játékosmegfigyelő is megtekintette a fehérvári kilencven percet. 

„Örülök, hogy nyerni tudtunk az év utolsó meccsén, de az előre való játékban még több is volt. Ha ennyi lehetőséget ki tudunk alakítani egy európai középmezőnyhöz tartozó csapat ellen, az előre mutató. Az más kérdés, hogy rengeteg ziccert elrontottunk. Az ellenfélnek nem voltak helyzetei, hátul jól zártunk, a kontrákat nem tudták végigvinni a litvánok. Megint léptünk egyet előre, így nagy a várakozás a tavaszi folytatást illetően" – értékelt a litvánok elleni 2–0-s sikert követően Egervári Sándor szövetségi kapitány, aki külön is kiemelte, elégedett volt a most lehetőséget kapó Fülöp Márton, Varga József és az újonc Kádár Tamás játékával.

„Juhásznak a korábban is már meglevő problémája jelentkezett a combjában, ezért kérte a cserét, míg Eleknek a bokája fordult alá. Öröm volt látni, hogy élvezzük a játékot. Megvannak azok a kreatív játékosok, akik rá tudják erőltetni az akaratunkat az ellenfélre. Ha még a helyzetkihasználáson is javítunk, akkor élmezőnybe tartozó csapatok ellen is eredményesek lehetünk. Összességében kicsit még előrébb is tartunk, mint azt a kezdetkor elterveztük..." – tette hozzá a szakember.
A Nemzeti Sport Online kérdésére a két gólszerző, Priskin Tamás és Dzsudzsál Balázs mellett Koman Vladimir és Szalai Ádám is elmondta a véleményét a találkozóról.
„Természetesen minden csatár azért lép pályára, hogy gólt szerezzen. Bosszantottak a kihagyott helyzetek, szerettem volna korábban gólt lőni, de így is örülök neki, hogy sikerült betalálnom. Jó labdát kaptam, és el tudtam lőni a kijövő kapus mellett" – nyilatkozta az első gólt szerző Priskin Tamás, aki a szünetben állt be Rudolf Gergely helyére, és már a gólja előtt is számos helyzete volt.
„Bosszantó, hogy rengeteg helyzet kimaradt, de ezen szerencsére lehet javítani. Litvánia ideális ellenfél volt, ez egy szintfelmérő volt a számunkra. Új embereket építünk be, ebből a szempontból is jó évet zártunk" – fogalmazott Koman Vladimir.
Szalai Ádám mérges volt magára, de a csapat teljesítményével elégedett volt.
„Nem voltunk magabiztosak, de örülök, hogy ennek ellenére nyertünk, és győzelemmel zártuk az évet. Dühös vagyok magamra, hogy csak gólpasszig jutottam, legalább az egyik helyzetemet be kellett volna lőnöm. Folyamatosan támadtunk, és ez a jelenlegi válogatottól szokatlan. Összejöhetett volna nagyobb különbségű győzelem is, de elégedettek vagyunk" – mondta a Mainz csatára.


Egervári: Ennyi helyzetünk egy meccsen az elmúlt években nem volt 
Egervári Sándor, a magyar válogatott kapitánya elégedetten értékelte a Litvánia elleni 2-0-s győzelmet. A szakember a mérkőzést követő sajtótájékoztatón kifejtette, bár a baltiak nem a legjobb összeállításukban szerepeltek, örömteli, hogy ilyen sok helyzetet ki tudtunk dolgozni. A kapitány szerint az utóbbi években egy meccset nézve erre nem igazán volt példa. Raimondas Zutautas a jó fizikumú magyar csatárok mellett nemzeti együttesünk rövidpasszos játékát is dicsérte. 
- Számomra örömteli, hogy a csapat ennyi helyzetet ki tudott dolgozni, még ha a hatékonyságunk nem is volt megfelelő, de jobb, mintha három helyzetből lőttünk volna be kettőt. Meg merem kockáztatni, hogy az elmúlt években nem volt olyan magyar válogatott meccs, ahol ennyi helyzetünk volt. A litván válogatott, még ha nem is az az összetételű csapat volt, amely a spanyolok és a csehek elleni tétmeccseken veszélyes kontrákat vezetett, ma gyakorlatilag nem is jutott helyzetig. Számomra külön öröm, hogy a meccs egyes időszakaiban több játékos, például Dzsudzsák Balázs nem csak jól játszott, de élvezte is a futballt. Amióta átvettem a csapatot, előrébb tartunk mind eremdényességben, mind játékban, mint ahogy azt előzetesen gondoltam. Az újak, illetve a mérkőzésbe beszállók játékával nem csak hogy elégedett voltam, hanem kifejezetten tetszett is a produkciójuk - mondta Egervári a litvánok 2-0-s legyőzése után.

Raimondas Zutautas, a litvánok kapitánya a vereség ellenére látott pozitívumokat csapata játékában.
- Tudomásul kell venni, hogy öt alapemberem hiányzott, és ez nem az a csapat volt, amelyik a spanyol válogatott ellen jól helytállt. Ezen a meccsen nem a jó eredmény elérése volt fontos, hanem, hogy a hiányzó játékosok megfelelő helyetteseit megtaláljuk, ebben pedig léptünk előre.
Zutautas ezt követően a magyar válogatottról is elmondta véleményét:
- Láttam őket kétszer is, Moldova és Finnország ellen, és az már akkor is látszott, hogy jó csapatot alkotnak. Amit különösen kiemelnék, hogy nem csak hátul, hanem elöl is jó fizikumú, magas játékosaik vannak, akik remekül használják ki az adottságaikat, de a rövid passzos játékot is jól játsszák - mondta a litván kapitány, aki újságírói kérdésre az ETO légiósáról, Linas Pilibaitisról is ejtett néhány szót.
- Fifti-fitfi, elégedett is vagyok, meg nem is. Jó lehetőség volt számára, hogy megmutassa magát, de nem feltétlenül ő jelenti a jövőt a litván válogatott középpályáján.

2010. november 10., szerda

SPORTLEGEK : A legcsúnyább mezek

Amikor fölösleges belőni a sérót, úgyis rondán lépünk a pályára

A futballklubok éves bevételének hol kisebb, hol nagyobb hányadát a mezeladásokból befolyt összeg teszi ki. A szurkolók legtöbbször előszeretettel vásárolják kedvenc csapatuk felsőjét, esetleg kedvenc játékosuk nevével a hátán. A klubvezetők jelentős pénzt és energiát fektetnek abba, hogy minél divatosabb szerelésben küldhessék játékosaikat a pályára. Éppen ezért némileg meglepő, hogy születnek néha olyan „alkotások” is, amelyet nem hogy az utcára nem venne fel egy átlagos rajongó, de még a csapat hazai mérkőzésein is csak pulóver alatt hordható. Összeállításunkban minden idők legrondább szereléseiből válogattunk.



Jorge Campos
Még mielőtt komolyabban elmerültünk volna a téma mélységeiben, amikor még csak azon tűnődtünk, hogy mely csapatok vagy éppen játékosok kerülhetnek fel a listára, egyvalami már akkor biztos volt: Jorge Campos helye megkérdőjelezhetetlen egy ilyen összeállításban.

A mexikói futballista igen extravagáns mezei végigkövetik pályafutását, a szivárvány minden színében pompázó dresszeivel rengeteg csatárt „vakíthatott” meg, posztján ugyanis a világ egyik legjobbjának számított (persze kivételes reflexmodulatai sem jöttek neki rosszul). S ha a csapatnak arra volt szüksége, csatárként is bizonyított.

Campos főleg karrierje elején – amikor Adolfo Ríos volt a Pumas első számú kapusa – sokszor a támadóalakzatban kapott helyet. Az 1989–90-es szezonban például 14 gólt szerzett, összességében pedig 35 találattal zárta le pályafutását. 1995. március 29-én a mexikói válogatottban is bemutatkozhatott csatárként, ezt azonban a továbbiakban nem erőltette a közép-amerikai ország, melynek színeiben 130 meccsen játszott – gólt viszont nem lőtt.


Norwich City, 1992–1994
Az 1992–1993-as szezon fantasztikus volt a Norwich City és történelmi az angol labdarúgás számára. Alex Ferguson (akkoriban még nem volt Sir...) első angliai bajnoki címét szerezte: a skót mester 26 év után segítette újabb elsőséghez a Manchester Unitedet.

A Premier League induló szezonja azonban a „kanárik” számára legalább ennyire emlékezetesre sikeredett, a csapat ugyanis az MU és az Aston Villa mögött a harmadik helyen végzett a bajnokságban, és elindulhatott a nemzetközi kupában. Negatív (61–65) gólkülönbséggel, és iszonyatosan ronda mezzel! A kedvesebb kritikák szerint a futballisták paintballozni voltak minden mérkőzés előtt, míg a markáns véleményt megformálók egész egyszerűen a gyomorműködés szájon át távozó végtermékéhez hasonlították a dressz mintázatát...


Hull City, 1992
Halmosi Péter örülhet, hogy nem tizenhat évvel korábban volt „ereje teljében”, akkor ugyanis eszméletlen kínokat kellett volna átélnie klubja, a Hull City bajnoki mérkőzésein. Az akkoriban harmadosztályú csapat vezetősége valószínűleg ott szúrta el a dolgot, hogy elárulta a meztervezőnek a csapat becenevét.

A képet megnézve még az angol futballt alig ismerőknek is beugrik egy ragadozó állat neve (segítünk: nem az oroszlán…) meg persze a ’70-es évek lányfuttató-, más néven stricidivatja is. Azóta sem készült hasonló mez a klub számára, és reméljük, ez így is marad...


Mexikói válogatott, 90-es évek vége
Az 1998-as világbajnokságon és a torna felé vezető úton a mexikói válogatott kitett magáért. A közép-amerikai ország csapata a franciaországi vb-n továbbjutott csoportjából, s csupán a nyolcaddöntőben búcsúzott Németország ellen (2–1).

A jónak mondható szereplésben talán a mexikói csapat régi azték motívummal díszített meze is közrejátszott, ami az ellenfeleket is elriaszthatta. Mindenesetre reménykedünk, hogy egyetlen, a sötétben apuka futballereklyéi között kutató kisgyerek sem ijedt meg a nem mindennapi „példány” megtalálásakor.


Német válogatott, 1991
Ha már említettük a Nationalelfet. Amolyan „városi legenda” szerint a második világháború után megannyi nemzeti csapat mondott nemet a német válogatottnak, amely ismét szeretett volna bekerülni a futball vérkeringésébe. Írország azonban vállalta, hogy barátságos mérkőzésen kiáll ellenük, a Német Labdarúgó-szövetség pedig gesztust gyakorolt: sokáig a csapat idegenbeli mezében meghatározó szerepet kapott az írek nemzeti színe, a zöld. Persze az a két tény is közrejátszhatott a választásban, hogy a Német Labdarúgó-szövetség színe is ez, pláne, hogy a Nationalelf első meccsét tulajdonképpen Svájc ellen vívta a második világégést követően.

Bárhogy is volt, balul sült el a dolog: az 1991-es garnitúra „képviselőjét” még pizsamának is csak szilárd párkapcsolatban élők vehetik fel kedvesük előtt.


VfL Bochum, 1998–1999
Ne szakadjunk el Németországtól! A VfL Bochum 1998–99-es garnitúrája elrettentő példája annak, amikor az alkotó túl sokat akar, s egy mezbe legalább hármat próbál belesűríteni.

Már csak a címer környékén elhelyezkedő egynegyed részben is hat (egymás mellett igencsak rosszul festő) szín kapott helyet, majd az alsó negyed teljesen váratlanul „csak” fehér (illetve a másik változatban kék). Hogy aztán egy teljesen más kék dressz felével hirtelen megpróbálják palástolni az addig alkotott förmedvényt. A mez egyébként nemcsak ronda volt, hanem be sem vált. A csapat a szezon végén búcsúzott a Bundesligától.


PFC Botev, 1995–1997
Az 1912-es alapítású plovdivi klub az egyik legismertebb Bulgáriában, annak ellenére, hogy „mindössze” két bajnoki címmel és két kupagyőzelemmel büszkélkedhet. Nevét Hriszto Botev költőről, forradalmárról kapta (1848–1876). Erre az elismerésre (meg hogy Veszprémben is létezik egy róla elnevezett iskola) biztos nagyon büszke lenne Botev még most is, a csapat 1995-ös, „mustáráztatta” mezére azonban valószínűleg nem…


Atlético Madrid, 2003
Az Atlético Madrid 2003-as mezével tulajdonképpen nem lenne semmi probléma, leszámítva, hogy azért nem a pók és hálója az első számú motívum, amit egy futballmezen el tudunk képzelni, hacsak nem a börtönválogatottról van szó. Az viszont „felháborító”, hogy sok mostani felnőtt fiatalkorának kedvenc képregényfiguráját, a sajnálatra méltóan szerencsétlenül viselkedő, éppen ezért idegesítő Tobey Maguire alakította a Spiderman 2-ben.

Többen is voltak, akik a mezt látva úgy érezték, hogy a pénzügyileg sikeres, ámbár vérszegény hollywoodi szuperprodukció elárulta gyermekkorának egy részét…


EGYÉB SPORTÁGAK

Persze nemcsak a labdarúgásban vannak elrettentő mezek, hanem más sportágakban is fellelhetünk nem túl szerencsés kompozíciókat. Tekintsen meg egy-két csúnya hoki-, vagy éppen amerikaifutball-mezt!
Athletic Bilbao, 2004
José María Arrate elnök a klub százéves évfordulójára különleges mezzel akart kirukkolni.

A Bilbaóban csak baszk futballisták szerepelhetnek, a sportvezető szerint pedig a csapat több mint egy futballklub. Egy érzés. Ezt az érzést próbálta megragadni Dario Urzay művészember, aki megtervezte ezt a „csodás” szerelést. A hagyományos piros-fehér színek ezúttal vérfoltokat próbálnak ábrázolni, bár minket inkább a strandon vehető ketchupös sültkrumplira emlékeztet. Persze krumpli nélkül…

Juventus, 1997
Természetesen Olaszországot sem lehet kihagyni a felsorolásból.

A Juventus ugyebár a „zebrák” becenévre hallgat, ez pedig nem véletlen.

A tradicionálisan fekete-fehér csíkos szerelésben játszó csapat 1997-es coming outja a legtöbb Juve-drukkert elkeserítette.

Munkába vagy iskolába ugyanis ezután is kellett járni, ott pedig menetrendszerűen érkezett a zrika a haveroktól vagy a kollégáktól.

Érdekes, hogy a Bilbaóéhoz hasonlóan, ez is a klub centenáriumára készült, az alapítás utáni években ugyanis a csapat rózsaszínben szerepelt.

1903-at követően azonban váltottak a torinóiak, a mez a feledés homályába merült, 1997-ben azonban ismét előkerült.

Kár volt bolygatni a múltat…

SPORTLEGEK : Világjáró focisták

Egy kapus, 24 klub, 13 ország, 6 zóna: a futball legnagyobb világjárói

A légióskodás ma már természetes. Senki sem rökönyödik meg azon, hogy 16 éves labdarúgók más kontinensre költöznek, ha egy játékos a pályája során 8-10 csapatot végigpróbál, vagy ha elmegy levezetni nagy pénzt (és kevesebb kihívást) jelentő ligákba. Azért vannak, akik még ezt is túlzásba viszik. Összeállításunkba olyan futballisták kerülhettek be, akik pályafutásuk alatt legalább négy kontinentális zónát megjártak a FIFA által nyilvántartott hatból, tehát valódi világjárók. Olyan játékosok, akik alighanem még az edzésre is magukkal viszik az útlevelüket, hátha jön egy ajánlat… Itt jegyezzük meg: az egy országon (netán egy kontinensen) belül rengetegszer csapatot váltók nincsenek benne a cikkben. Benne van viszont a sportág Willy Foggja, aki karrierje során – 13 országban – 24 klubot járt meg, és egyedüli profi labdarúgóként játszott az összes kontinentális zónában!
Lutz Pfannenstiel elképesztő világjárása: a futball Willy Foggja minden kontinentális zónát bejárt!
Lutz Pfannenstiel elképesztő világjárása: a futball Willy Foggja minden kontinentális zónát bejárt!
 
A NÉGY ZÓNÁT MEGJÁRT JÁTÉKOSOK*
(*: Ausztrália 2006-ban zónát váltott, de Óceániához számítottuk az összeállításban)

Egy négy kontinenst avagy zónát végigjárt játékos nem is olyan „ritka madár”, így részletesebb bemutatást csak azoknál tartunk, akik legalább tíz klubban szerepeltek, avagy egy világjáró legyen rendes, klubváltogató világjáró!

AMARAL (Brazília). 7 ország, 15 klub

Bár Amaral neve valószínűleg nem vetekszik ismertségben Ronaldinhóéval, igen jó képességű játékosról van szó, aki 31-szer szerepelt a brazil válogatottban, ez pedig nem kis teljesítmény.

A 35 éves védekező középpályás a Palmeirasban kezdte pályafutását, majd egy (akkor) szintén a Parmalat által szponzorált csapathoz, az AC Parmához ment. Ezután a Benfica jött, megint a Palmeiras, ismét a Benfica; megjárt egy paulista (Corinthians) és egy carioca (Vasco da Gama) nagycsapatot.

Utána visszajött Európába, a Fiorentinában és a Besiktasban szerepelt, majd a Gremióban folytatta. Keresett egy kis pénzt a katari al-Ittihadnál, megint hazatért, elment Lengyelországba, ismét Brazíliában folytatta, most meg a Perth Glory játékosa, Ausztráliában.

Nyert négy brazil bajnokságot, egy Olasz Kupát, egy török bajnokságot, több kisebb címet, no meg egy olimpiai bronzot, 1996-ban. Amaral egyébként sírásóként kezdte, ehhez képest pláne bámulatra méltó a karrierje!


HUGO MARADONA (Argentína). 8 ország, 10 klub

Igen, ő is Maradona, sőt ő is „abból” a Maradona családból származik. Diego öccse maga is kifejezetten jó középpályás volt, az 1990-es vb előtt még az argentin válogatott bő keretébe is bekerült, bár sosem ölthette magára a világoskék-fehér csíkos mezt.

Karrierjét az Argentinos Juniorsban kezdte, játszott az Ascoliban, a Rayo Vallecanóban, a bécsi Rapidban. Európai körútja után tiszteletét tette Venezuelában, megjárta Uruguayt, majd karrierje legsikeresebb éveit Japánban töltötte, ahol a szurkolók imádták. Egy rövid kanadai kitérőt követően a szapporói Consadoléból vonult vissza. Jelenleg Puerto Ricóban edző.

BEBETO (Brazília). 5 ország, 10 klub

Romário (ő is szerepel az összeállításban) egykori éktársának neve két klubbal kötődik össze: a Deportivo La Corunáéval és a Flamengóéval. Amikor „éppen” nem a két említett csapatban játszott – összesen 417 meccset –, elfoglalta magát máshol.

A Vitóriában nevelkedett, focizott a Vascóban és a Botafogóban, a Depor után pedig játszott a Sevillában, a mexikói Toros Nezában, a japán Kasima Antlersben, kicsit megint hazatért, majd némi katari pénzkeresés után visszavonult, és öregfiúként focizik tovább – így jutott el a Bozsik-stadionba is.

A félelmetesen gólérzékeny támadó 76 meccsen 42-szer talált be a selacaóban, világbajnok, Konföderációs Kupa-győztes, brazil bajnok, Copa América-első. Érdekes, hogy a Flamengóval begyűjtött bajnoki címen kívül egyetlen pontvadászat aranyérmét sem sikerült megszereznie!


KEITH GUMBS (St . Kitts és Nevis). 11 ország, 13 klub

A „Kayamba” ragadványnevű csatár országa történetének tán legjobb játékosa, most épp Indonéziában profiskodik. Bár ügyes volt krikettben és kosárlabdában is, a labdarúgás mellett döntött – hogy jól, azt mutatja nevelőklubjában, a Newtownban 187 meccsen elért 196 gólja.

1996-ban Hollandiába került, majd Angliába, aztán egy kissé nagyobb lélegzetű úttal Argentínába ugrott át – a Bocához. Görögországban folytatta, megint elment Angliába, Ausztriában is megfordult, egy parádés szezont lehúzott a Palmeirasban, kettőt Mexikóban.

Világjárását (egyelőre) Ázsiában fejezte be, Hongkongban, Malajziában és Indonéziában is játszott. 131-szeres válogatott.

KALUSHA BWALYA (Zambia). 5 ország, 11 klub

Minden idők legjobb zambiai játékosa, aki 1988-ban elnyerte Afrikában az Év labdarúgója címet is. Otthoni klubok után a Cercle Bruges megfigyelői „szúrták ki”, majd egy bizonyos Romário ékpárja lett a PSV-ben. Hollandiai évei után Mexikóba, az Américához „ugrott át”, és Latin-Amerika egyik leggazdagabb csapatánál hihetetlen népszerűségre tett szert.

Karrierje későbbi éveiben főleg további mexikói klubokban játszott, de egy évet eltöltött az Egyesült Arab Emírségekben is. Százszoros válogatott (50 gól), és megúszta országa történetének legnagyobb futballkatasztrófáját: 1993 áprilisában ő nem volt azon a repülőgépen, amely a zambiai nemzeti csapatot szállítva lezuhant, és egy teljes játékosgeneráció legjobbjait magával vitte a sírba. A 2010-es vb egyik utazó nagykövete.


ALPHONSE TCHAMI (Kamerun). 10 ország, 12 klub

Az 57-szeres kameruni válogatott csatár nem egy nosztalgiázó típus: sosem tért vissza egyik volt csapatához sem. Kameruni nevelőklubja után Dániában (Vejle, Odense) szerzett hírnevet, majd meglepő húzásként szerződtette a Boca Juniors!

Ezután a Herthában folytatta, egy szezont lehúzott az Emírségekben, megjárta Skóciát, Franciaországot, Ukrajnát, Kínát, Libanont is. Két vb-n vett részt a „Szelidíthetetlen Oroszlánokkal”.

GUSTAVO FUENTES (Argentína). 7 ország, 16 klub

Valódi vándormadár, aki egy klub drukkereiben sem hagyott maradandó emléket… Fuentes legfőbb erénye a könnyen mobilizálhatóság: játszott Argentínában, Uruguayban, Hondurasban, Skóciában, Izraelben, Malajziában és Chilében. Legnevesebb klubja a Liverpool. Az uruguayi…


MAMADOU DIALLO (Szenegál). 12 ország, 15 klub

Nyughatatlan világjáró a 46-szoros szenegáli válogatott csatár is, azonban mindenhol gólokkal hálálta meg a bizalmat, igaz, 60 bajnokinál többet egy klubban sem játszott.

Nevelőegyesületétől Marokkóba ment, majd Svájcba, Törökországba, Norvégiába, Németországba, az Egyesült Államokba, Egyiptomba, Svédországba, Dél-Koreába, Görögországba, most meg Maliban futballozik.

NII LAMPTEY (Ghána). 12 ország, 13 klub

A labdarúgóvilág eseményeit a kilencvenes évek elején már követők ismerhetik a nevét: őt kiáltották ki az új, afrikai Pelének, méghozzá nem ok nélkül. Kétségtelen, hogy Lamptey Messi-szintű tehetség volt, de valahol mégis félresiklott a karrierje, amely üstökösszerűen indult.

16 évesen minden idők legfiatalabbjaként debütált a belga élvonalban (az Anderlechtben!), 17 évesen világbajnoki címre vezette a ghánai korosztályos válogatottat, Afrika 5. legjobb játékosának választották. Elment a PSV-be, az U20-as vb-n ezüstérmet szerzett, az olimpián bronzot, majd Angliába igazolt.

Innen lefelé vezetett pályájának íve: a játékosügynöke kihasználta, sérülésekkel kínlódott, nem bírta feldolgozni a fantasztikus tehetségéből eredő elvárás jelentette nyomást. Megfordult Olaszországban, Kolumbiában, Törökországban, Portugáliában, Németországban, Kínában, Szaúd-Arábiában, majd hazatért Afrikába. Az utóbbi két évtized egyik nagy kettétört játékoskarrierje az övé.


TOVÁBBI, 4 ZÓNÁT MEGJÁRT JÁTÉKOSOK
  • Percy Olivares (perui, 7 ország, 11 klub), Milson (brazil, 5 ország, 9 klub), Paulo Wanchope (Costa Rica-i, 7 ország, 9 klub), Adrián Paz (uruguayi, 5 ország, 9 klub), Denílson (brazil, 5 ország, 7 klub), Samson Siasia (nigériai, 7 ország, 9 klub), Iván Hurtado (ecuadori, 5 ország, 10 klub), Lima (brazil, 7 ország, 12 klub), Stephen Keshi (nigériai, 6 ország, 11 klub), Mass Sarr Jr. (libériai, 6 ország, 8 klub), Alfredo Moreno (argentin, 4 ország, 8 klub), José O. Herrera (uruguayi, 7 ország, 10 klub), David Embé (kameruni, 8 ország, 8 klub), Júnior Baiano (brazil, 4 ország, 10 klub), Macaba (angolai, 4 ország, 12 klub), Adriano Pimenta (brazil, 5 ország, 7 klub), Joe Addo (ghánai, 6 ország, 8 klub), Anthony Baffoe (ghánai, 6 ország, 11 klub), Michael Pensée (kameruni, 7 ország, 7 klub), Adolfo Valencia (kolumbiai, 8 ország, 10 klub).


ÖT ZÓNÁT MEGJÁRT JÁTÉKOSOK

ROMÁRIO (Brazília). 6 ország, 9 klub

Alighanem nem szükséges bemutatni: a brazil labdarúgás egyik legremekebb befejező csatára, a „büntetőterület zsenije”, ennél nagyobb elismerés pedig nem kell. Afrika kivételével minden zónát megjárt kacskaringós pályafutása során.

A Vasco da Gama neveltje, majd a PSV színeiben kergette őrületbe az ellenfelek védőit, de a legnagyobb sikereit a Barcelonával érte el.

Háromszor visszatért a Flamengóba és a Vascóba is, kétszer a Fluminenséhez, karrierje vége felé pedig, 1000. gólját hajszolva bárhova elment, ahol szívesen látták: Katarba, az Egyesült Államokba és Ausztráliába is.


TEAFORE BENNETT (Jamaica). 6 ország, 9 klub

Romárióval szemben Teafore Bennett alighanem bemutatásra szorul, hiszen a svéd Östers volt eddig a legnevesebb klubja. A villámgyors jamaicai csatár hazája után Argentínába ment légiósnak (Banfield), játszott több amerikai (nem MLS-beli) csapatban, Malajziában, Svédországban, most pedig Angolában. Egyedül az óceániai zónában nem fordult még meg, de mindössze 28 éves, tehát bőven van ideje… Húsz alkalommal szerepelt hazája nemzeti csapatban.


A HAT ZÓNÁT MEGJÁRT JÁTÉKOS – A FUTBALL WILLY FOGGJA

LUTZ PFANNENSTIEL (Németország). 13 ország, 24 klub

A futball történetének legnagyobb világvándora összeállításunk egyetlen európai játékosa, és az egyetlen profi focista, aki az összes kontinensen és zónában játszott.

Pfannenstiel a Bayern München nevelése volt, de csak a második csapatig jutott, így „bánatában” vándorlásra adta a fejét. Néhány szezont lehúzott otthon, majd kiugrott Malajziába, aztán a ködös Albionba: a Wimbledon és a Nottingham (csere)kapusaként folytatta. Átrándult Belgiumba, majd Málta, Szingapúr és Dél-Afrika következett.

Az Orlando Piratesben remekelt, így jött megint a Nottingham, a finn TPV Tampere, kis időre hazatárt, aztán ment megint Szingapúrba. Megjárta Új-Zélandot, Kanadát, Albániát, Norvégiát, 2008-ban pedig a brazil Hermann Aichingerrel a hiányzó dél-amerikai zóna is „meglett neki”. E sorok írásakor épp kedvenc országában, Norvégiában véd.

Ebből is látszik: Pfannenstiel mindent megélt már a pályán és azon kívül. Többek között egyszer (tévedésből) börtönbe zárta a szingapúri rendőrség, és volt egy halálközeli élménye is, amikor egy ütközés után Angliában háromszor kellett újraéleszteni.

Az utazást saját bevallása szerint is imádó német kapus könyvet ír az élettörténetéről, és Hollywood is felfigyelt a sztorijára. 2009-ben újabb ismeretlen területre látogatna el: jótékonysági mérkőzést szervez az Antarktiszra, mert arrafelé azért még ő – hiába a legnagyobb futballista-világvándor – sem járt!

„Sosem terveztem, hogy ennyi országban játsszam karrierem során, egyszerűen csak így alakult. Sokszor csak a véletlen sodort, de büszke vagyok a rekordomra” – nyilatkozta karrierjére visszatekintve az AFP hírügynökségnek.

LUTZ PFANNENSTIEL VILÁGJÁRÁSA

1991–1993 1. FC Bad Kötzting német
1993–1994 Penang FA malajziai
1994 Wimbledon angol
1995 Nottingham Forest angol
1995 Sint-Truiden belga
1995 Hamrun Spartans máltai
1996 Sembawang Rangers szingapúri
1996 Orlando Pirates dél-afrikai
1996–1997 Nottingham Forest angol
1997 TPV Tampere finn
1997–1998 Nottingham Forest angol
1998–1999 SV Wacker Burghausen német
1999–2000 Geylang United szingapúri
2001 Dunedin Technical új-zélandi
2001 Bradford Park Avenue angol
2001 ASV Cham német
2002 Dunedin Technical új-zélandi
2002–2003 Bradford Park Avenue angol
2003 Dunedin Technical új-zélandi
2004 Calgary Mustangs kanadai
2004–2006 Otago United új-zélandi
2006–2007 FK Vllaznia albán
2007 Bærum norvég
2007 Vancouver Whitecaps kanadai
2008 Hermann Aichinger brazil
2008–2009 Norway Fløy norvég
2009– Manglerud Star norvég

SPORTLEGEK : A legnagyobb futballbotrányok

A labdarúgás legnagyobb botrányai: Jack Hillmantől a Calciopoliig

Ahol pénz van, ott botrányok is vannak. Ez az alapigazság a futballra hatványozottan érvényes. Sportlegek című sorozatunkban ezúttal a labdarúgás történetének legnagyobb botrányait idézzük fel (szurkolói rendbontások és bírói tévedések nem szerepelnek összeállításunkban, mert azok külön megérnek egy-egy „misét”). Vesztegetés, szabálytalan átigazolások, pucér lányok, edzőt gyilkoló játékvezető, botrányhősök (Jack Hillmantől Diego Maradonáig) és persze bunda minden mennyiségben!
Eric Cantona egy nézőre támad
Eric Cantona egy nézőre támad

Jack Hillman
Jack Hillman
Ahogy a labdarúgás gyökerei Angliában vannak, úgy az első lejegyzett botrányok is a szigetországban fordultak elő. Jack Hillman neve talán még a legvájtfülűbb futballszurkolóknak sem ismerős. Ő volt az első labdarúgó, akit eltiltottak a játéktól. A Burnley kapusa 1900-ban megpróbálta megvesztegetni a Nottingham Forest játékosait, de nagyon rosszul járt, mert a meccsen kapott négy gólt, azt követően pedig egy egyéves eltiltást is a nyakába varrtak.

Az 1900-as években az egyik legrenitensebb klubnak a Manchester City számított: átigazolási szabálytalanságok (már akkor sem fértek a bőrükbe…), vesztegetések, szabálytalan kifizetések miatt két év alatt három súlyos büntetést is kiróttak a klubra, illetve játékosaira.

1909-ben a Fulham játékosát, George Parsonage-et örökre eltiltották, miután 50 fontos átigazolási pénzt követelt a Chesterfieldtől.

A Leeds City volt az első jegyzett klub, amelyet kizártak egy bajnokságból. A csapatot 1919-ben száműzték a ligából, ekkor alakult meg a későbbi háromszoros élvonalbeli bajnok, ma már harmadosztályú Leeds United.

Az első nagy port kavaró nem angol balhé az olasz Torinóhoz köthető. A „bikáktól” 1927-ben egy héttel bajnoki címük megnyerése után vették el az aranyérmet, miután kiderült, hogy megvesztegették Luigi Allemandit, a Juventus védőjét. Allemandit örökre eltiltották, de később mégis visszatérhetett, 1934-ben világbajnok lett az olasz válogatottal. Torinóban ez volt az első, de nem az utolsó olyan eset, amikor bajnoki címtől fosztották meg a város egyik csapatát…

A világbajnokságok történetében rögtön az első, 1930-as tornán volt egy nagyon érdekes eset: az Uruguay–Jugoszlávia elődöntőben a hazaiak harmadik gólja úgy született, hogy a labda már a partvonalon kívülre került, de egy ott álló rendőr újra játékba hozta, a játékvezető pedig nem szakította meg a végül góllal záruló akciót. (Uruguay végül 6–1-re győzött).

Az 1966-os vb-n az Anglia–Argentína (1–0) negyeddöntőben a német Rudolf Kreitlein játékvezető a 35. percben reklamálásért kiállította az argentin Antoni Rattint, aki elmondása szerint nem értette meg a csak németül beszélő bírót, ezért nem akarta elhagyni a pályát, amiért nyolc percig állt a játék. Ken Aston angol bíró ezen meccs után találta ki a közlekedési lámpák mintájára a piros és a sárga lapok alkalmazását a nyelvi akadályok leküzdésére.

A futball a németeknél sem botránymentes. 1971-ben hét Bundesliga-klub 53 játékosa keveredett bele a német labdarúgás legnagyobb bundabotrányába. Az Arminia Bielefeldet a területi ligába száműzték, míg a Kickers Offenbachot két évre megfosztották indulási jogától. A botrány egyik eltiltottja volt a korábbi ferencvárosi kedvenc, az akkor a Herthát erősítő Varga Zoltán is.

„Cruyff, pezsgő, meztelen lányok” – az 1974-es német–holland világbajnoki döntő előtt ezzel a címmel jelent meg a német Bild-Zeitung. A lap azt állította, hogy a hollandok legnagyobb klasszisa, Johan Cruyff a brazilok elleni elődöntőt megelőzően három játékostársával és két német hölggyel „pucér partit” rendezett a szálloda medencéjében. Más se kellett a féltékeny Cruyffnénak, a döntő előtt éjszakába nyúlóan hívogatta férjét, hogy ellenőrizze. „Szegény” Johan nem is tudta megfelelően kipihenni magát a nagy meccsre. Azt már sohasem tudjuk meg, hogy az oranje akkor is elveszíti-e 2–1-re az NSZK elleni finálét, ha Cruyff asszony nem ennyire féltékeny, és hagyja aludni urát, de lehet, hogy akkor ezzel a címmel jelentek volna meg másnap a lapok: „Cruyff, gólok, vb-cím”...


Faria Alam
Faria Alam
Nem ez volt az egyetlen eset, amikor a „nők okoztak” botrányt a futballban. 1977-ben a Manchester United menedzserét, Tommy Dochertyt azért menesztették, mert viszonya volt Laurie Brown feleségével. 1999-ben Graham Rix, a Chelsea másodedzője börtönbüntetést kapott, miután szexuális kapcsolatot kezdeményezett egy 15 éves lánnyal. 2003-ban pedig Sven-Göran Eriksson angol szövetségi kapitány keveredett plátóinak korántsem nevezhető szerelmi viszonyba a szövetség titkárnőjével, Faria Alammal. Ebben az esetben azonban a hölgy húzta a rövidebbet: elbocsátották állásából, miután kiderült, hogy Eriksson és a főtitkár Mark Palios ágyát is gyakran látogatta.

Az 1978-as vb a házigazda Argentína győzelme mellett az úgynevezett Quiroga-botrányról marad emlékezetes. A brazil lapok ugyanis azzal vádolták meg a perui kapust, Ramón Quirogát, hogy az argentinok elleni elődöntőben (akkor még több meccsen dőlt el a döntőbejutás) szándékosan kapott hat gólt, hogy a házigazdák jussanak be a döntőbe (az argentinoknak négygólos győzelem kellett a továbbjutáshoz), ne pedig Brazília. A vádak szerint a hat gólért cserébe az argentin kormány 35 ezer tonna ingyen gabonát szállított Peruba. Persze könnyen lehet, hogy a „gólt gabonáért akció” csak a csalódott brazilok kitalációja, mindesetre tény: Peru azt megelőzően öt meccsen összesen kapott hat gólt, és például a másik döntős Hollandiától egyet sem.


1980-ban az olasz Totonero bundabotrányban 20 játékost tiltottak el hosszabb-rövidebb időre. Az AC Milant és a Laziót kizárták a Serie A-ból. Kétéves eltiltást kapott többek között a Perugia játékosa, Paolo Rossi is, aki eltiltása után 1982-ben hat góljával világbajnoki címig vezette Olaszországot.

1986-ban az AS Romát egy évre zárták ki a nemzetközi kupából, mert Dino Viola elnök meg akarta vesztegetni a Dundee United elleni 1984-es BEK-elődöntő játékvezetőjét.

A helyszín még mindig Olaszország: 1991-ben a szövetség 15 hónapra eltiltotta Diego Armando Maradonát, mert kiderült, hogy a sztár kokaint fogyasztott a Napoli egyik meccse előtt. Az argentin klasszis hosszú kihagyás után összeszedte magát, és az 1994-es amerikai világbajnokságon a görögöknek lőtt hatalmas góljával jelezte: Maradona élt, Maradona él, Maradona élni fog! Majd nem sokkal később megbukott a doppingvizsgálaton: vizeletében efedrint találtak…

1993-ban a franciák is beírták magukat a botrányok képzeletbeli könyvébe. Jean-Jacques Eydelie-t, az Olympique Marseille játékosát letartóztatták azzal a váddal, hogy klubja elnöke, Bernard Tapie sugallatára megvesztegette a Valenciennes játékosait a két csapat bajnokija előtt. Az OM szurkolói számára ez az év örökre felejthetetlen maradt: a csapat májusban megnyerte a Bajnokok Ligáját, majd nem sokkal később megfosztották francia bajnoki címétől, kizárták az élvonalból és az európai Szuperkupa- és a világkupa-mérkőzésen sem léphettek pályára. Tapie börtönbüntetést kapott.

Jean-Marc Bosman
Jean-Marc Bosman
1995. december 15-én született meg az Európai Bíróság határozata a Bosman-ügyben, amely két alapvető változást eredményezett az európai futballban. Kimondta, hogy lejárt szerződésű labdarúgóért nem lehet átigazolási díjat kérni, illetve, hogy az Európai Unión belül nem korlátozható a munkaerő szabad áramlása, vagyis az idegenlégiósok száma (az EU-tagországokra vonatkozóan). A belga Jean-Marc Bosman azután fordult bírósághoz, hogy klubja, az RFC Liege olyan nagy összeget kért érte a Dunkerque-től, amelyet a francia egyesület nem volt hajlandó megfizetni, így maradt a Liege-nél, ahol viszont a tartalékok közé száműzték.

A ’90-es évek közepén ismét az angol labdarúgás volt a leghangosabb a botrányoktól. 1995-ben Eric Cantona, a Manchester United támadója egy Bruce Lee-t idéző rúgással „tette ártalmatlanná” a Crystal Palace egyik őt gyalázó szurkolóját. A francia futballistát kilenc hónapos eltiltással „jutalmazták”. Ugyanebben az évben az Arsenal menedzserét, George Grahamet azért menesztették, mert hálapénzt fogadott el egy játékosügynöktől. A Liverpool játékosának, Bruce Grobbelaarnak 1997-ben azért kellett bíróság elé állnia, mert megvádolták, hogy eladta csapata 1993-as Newcastle elleni bajnokiját, a zimbabwei kapust felmentették a vádak alól. 1999-ben menesztették Glenn Hoddle angol szövetségi kapitányt, mert sértő megjegyzést tett a fogyatékos emberekre (azt mondta egy nyilatkozatában, hogy a fogyatékosoknak előző életükben elkövetett bűneik miatt kell bűnhődniük).



A futball nagy botrányai sajnos olykor emberéleteket is követeltek. A kolumbiai Andrés Escobart 1994-ben azért lőtték le, mert a világbajnokságon öngólt vétett az Egyesült Államok ellen. Míg 2004-ben a dél-afrikai Ncedisile Zakhe játékvezető két szomszédos település ( Ekuphumuleni és Marcelle) barátságosnak induló mérkőzésén lelőtte a vendégcsapat edzőjét, aki életét vesztette, két reklamáló játékost pedig megsebesített fegyverével. Az áldozatok élesen kritizálták a bírót, amiért megítélt egy 11-est. A játékvezető ezután vette elő pisztolyát.



Ha már a bíróknál tartunk: az ecuadori játékvezető, Byron Moreno először azzal szerzett kétes hírnevet magának, hogy téves ítéleteivel nagyban hozzájárult az olaszok búcsújához a 2002-es vb-n Dél-Koreával szemben, majd egy ecuadori bajnokit addig nem fújt le, amíg a hazai Universitaria meg nem szerezte győztes gólt a Barcelona ellen – erre a 103. percig kellett várni. Morenót az eset után 20 meccsre eltiltották, de később a FIFA fegyelmi bizottsága felmentette, viszont mindenki nagy örömére a bíró bejelentette visszavonulását.

A német Robert Hoyzer nem vissza-, hanem két év öt hónapra börtönbe vonult 2005-ben, mert kiderült, hogy 1.3 millió fontnak megfelelő eurót fogadott el különböző német bajnoki és kupamérkőzések befolyásolásáért. A bíráskodástól örökre eltiltották. Akárcsak a brazil Pereira de Carvalhót, aki ugyanebben az évben pénzt fogadott el egy nagy összegben fogadó társaságtól, 11 mérkőzés eredményét megsemmisítették.

Portugáliában öt csapat – köztük az FC Porto – több klub tisztviselője és több játékvezető is belekeveredett a 2004-ben kirobbant „Aranysíp” korrupciós botrányba. Az ügyben már születtek elmarasztaló bírósági ítéletek, de még vannak folyamatban lévő tárgyalások is.

És akkor befejezésképpen még néhány botrány a közelmúltból. 2005-ben Olaszországban a Genoát a C1-ligába száműzték, mert megvették a Venezia elleni utolsó bajnoki meccset.

A török játékosok rátámadtak a svájciakra miután pótselejtezőn nem jutottak ki a németországi vb-re, Törökországnak három Eb-selejtezőt semleges pályán kellett lejátszania (éppen a Magyarország elleni 3–0-s győzelem alkalmával játszhattak újra otthon).

A Lazio csatárát, Paolo Di Caniót 7000 fontnak megfelelő összegre megbüntették 2006-ban, miután náci karlendítéssel ünnepelte a Roma ellen szerzett gólját.

Néhány hónappal később az elmúlt évek legnagyobb visszhangot kiváltó ügyében, a Calciopoliban öt olasz klubot (Juventus, Milan, Lazio, Fiorentina, Reggina) találnak vétkesnek. A bundabotrány főszereplőjét, a Juventust megfosztották két bajnoki címértől és kizárták a Serie A-ból. A Juve akkori elnöke, Luciano Moggi ellen jelenleg is büntetőeljárás folyik az ügyben, míg egy játékosügynököket érintő botrányban (a vád szerint Moggi játékosokat és klubvezetőket zsarolt, hogy a fia érdekeltségi körébe tartozó menedzsercég szolgálatait vegyék igénybe) tizennyolc hónapos felfüggesztett börtönbüntetésre ítélték a sportvezetőt.